Hogyan férjünk el kis helyen is?
A minap az egyik Online félórás konzultáción a következő helyzet állt fent:
- pici lakás, sok cucc
- gyűjtögetés, ragaszkodás
Ez a két dolog elég volt az alábbi problémák kialakulásához:
- rendetlenség, amiben nem talál semmit
- a tárgyak “vándorolnak”, mivel nincsen fix helyük, így minden oda kerül, ahova épp befér, elfér
- ha vendégeket hív, előtte órák kellenek, hogy fogadóképessé tegye az aprócska lakását
- az egyik családtag segítsége jeléül elkezdett kiszelektálni, de ettől csak rossz érzések fogták el
Mivel ez egy hosszabb témának bizonyult, így gondoltam csinálok belőle egy minisorozatot:
1. rész:
A valódi probléma
A pici lakás, kontra sok cuccra két megoldás létezik: nagyobb lakás kell vagy kevesebb cucc.
Az egyik opció költséghatékonyabb, megkönnyebbül és fellélegzik utána az ember, büszkeség és jó érzések fogják utána el, viszont több időt és energiát igényel. Mivel én hiszek az energia megtérülésében, mindenképpen ezt javasolnám, ami pedig a kevesebb cuccot jelenti.
A másik opció az, ha az ember nagyobb lakásba költözik, bérel egy raktárat a dolgainak vagy megpróbál még egy szekrényt, dobozt, bármiféle tárolót benyomni az aprócska kis térbe. Ezek mind költséges dolgok és a valódi problémát nem orvosolják.
Mi is a valódi probléma?
A gyűjtögetés és raktározás sosem magukról a tárgyakról szól. Nem a sok cuccal van a baj, hanem azzal, amiért összegyűjtjük őket.
Az egyik mentség amire hivatkozni szoktak az emberek:
“Otthonról hoztam a gyűjtögetési szokást.”
18 éves korunk felett felnőttnek számítunk, ami azt jelenti, hogy nem foghatjuk már a szüleinkre a tetteinket. Saját akarattal bírunk, így bármin változtathatunk.
A szüleink még a rendszerváltás előtt éltek, ahol bizony amikor volt, akkor kellett mindenből bespájzolni, mert ki tudja mikor jut hozzá az ember legközelebb.
Viszont mi már abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy bármikor, szinte bármihez és azonnal hozzá lehet jutni, így a spájzolásra ez nem mentség.
Az első dolog tehát pusztán egy rossz szokás, amelyen lehet változtatni.
A másik dolog pedig az érzelmi ragaszkodás.
Amikor tároljuk az életünknek azokból a szakaszaiból való tárgyakat, amelyek rég elmúltak, az nem hagyja, hogy tovább lépjünk, hogy fejlődjünk. Próbáljuk magunkat ezeken a dolgokon keresztül egy olyan időszakban tartani, ami számunkra jó volt, boldogok voltunk ott, viszont elmúlt.
A régi, nem időszerű és aktuális tárgyakkal arra emlékeztetjük magunkat, hogy a boldog idők elmúltak, így fájdalmat és rossz érzéseket keltve magunkban. Miközben azt hisszük, hogy a szép időre emlékezünk csupán, épp a múlthoz ragaszkodunk, akár sóvárgunk is utána.
“A múlt talán egy horgony, amely visszahúz. Talán el kell engedned azt, aki voltál, hogy azzá válj, akivé leszel.” Szex és New York
TIPPek:
Nem szükséges az összes iskolai tankönyvünket és füzetünket megtartani, ahhoz, hogy felidézzük az emlékeket. Elegendő csupán 1-2 darabot megőrizni.
Ahhoz, hogy eszünkbe jussanak a gimis évek, szintén nem szükséges az összes tini ruhánkat tárolnunk. Válasszuk ki belőlük az ikonikus darabokat, amelyek a kedvenceink a többit pedig engedjük el. Legtöbbször egyébként is csak sóhajtva annyit jegyzünk meg: “Már úgysem férek bele.”
Ezzel pedig egy olyan alak és időszak után sóvárgunk, amely már elmúlt. Gondoljunk inkább szeretettel a testünkre és örüljünk neki, hogy jól funkcionál és egészséges. A régi sziluettet pedig a múlttal együtt engedjük el.
A régi szerelmekre emlékeztető dolgokat pedig egyáltalán nem célszerű tárolni. Miért ragaszkodnánk egy olyan időszakhoz vagy emberhez az életünkben, aki már a múlté és nem tér vissza? Ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni, hogy helyet tudjunk valaki újnak teremteni, ahhoz a régi tárgyakat és velük együtt az érzelmeket is ki kell söpörnünk az életünkből, ezzel helyet teremtve a jövőnek.
“Engedd el a múltat, hogy lehessen jövőd.“
Természetesen nem szükséges mindentől megválnunk, viszont jól gondoljuk meg, hogy mit tartunk meg! Azok a tárgyak, amiket nap mint nap kerülgetünk és nézegetünk, valóban a javunkat szolgálják?
- Valóban előre visznek bennünket?
- Valóban használjuk és szeretjük őket?
- Valóban örömünket leljük bennük?
Ha bármi kétségünk van, hallgassunk a megérzéseinkre, köszönjük meg, hogy eddig szolgáltak és elkísértek bennünket, majd engedjük el őket.
A fentiekből láthatjuk, hogy az Otthonszervezés nem pusztán a tárgyakról szól!
Ez egy sokkal összetettebb és izgalmasabb utazás ennél!
A tárgyak kiszelektálásával, azzal, hogy sorra számba vesszük és eldöntjük a dolgainkról, hogy szükségünk van-e rá, az a tárgy a javunkat szolgálja-e vagy visszahúz, megtudunk annyi mindent önmagunkról. Ez egyfajta módja az önismeretnek és a fejlődésnek.
A tárgyaink tükrözik, hogy honnan jöttünk és merre tartunk az életben.
Ahhoz, hogy eldöntsük, hogy mi maradjon és mi menjen, számtalan egyéb kérdést is meg kell válaszolnunk magunkban.
El kell döntenünk, hogy mi a cél, hova szeretnénk eljutni? Azzal, hogy valamit megtartunk vagy sem, döntünk afelett is, hogy merre tartunk az életben és milyen emberré szeretnénk válni.
Ezért is olyan nehéz feladat ez. Nehéz megválni a régi dolgoktól, elengedni a múltat és a jövő, az új és ismeretlen dolgok felé fordulni.
Ha valamit megtartunk, azzal azt üzenjük a tudatalattinknak, hogy ezzel még dolgunk van, ezt szeretnénk viszontlátni a jövőnkben, ez fontos számunkra.
Egy darabot adunk magunkból, a figyelmünket, időnket és energiánkat fordítjuk arra a bizonyos tárgyra, hiszen ahányszor ránézünk, az agyunk tudni fogja, hogy miért van ott.
Tehát jól gondoljuk meg, hogy mit hagyunk meg az életünkben, annak függvényében, hogy milyen életet szeretnénk élni!
A következő részben az IDŐ-ről lesz szó, hogy mennyi időt vesztegetünk el a rendetlenséggel és ez milyen érzésekkel, érzetekkel jár együtt. A folytatáshoz KATTINTS IDE.
Tudtad, hogy megtalálsz az Instagramon is?
Folyamatosan osztok meg INGYENES tippeket, hogyan tehetnéd élhetőbbé az életteredet.
KÖVESS BE!
Teremts tRENDet az életedben!
A kényelmes és biztonságos online fizetést a Barion Payment Zrt. biztosítja,
MNB engedély száma: H-EN-I-1064/2013
