Barion Pixel

Gyerekek és rend? Sokan érintettek vagytok a témában, ezért készítettem egy interjút Edinával, aki ikres anyuka – két tüneményes 4 éves kisgyerek anyukája és rendmániás.

Mesélj, miből adódik a rendmániád?

Valószínűleg a maximalizmusomból. Már gyerekkoromban is, ha rendetlenség volt a szobámban, nem az volt, hogy jó, gyorsan mindent a helyére dobálok, porszívózás és kész, hanem az nálam egy egésznapos program volt.

Rend és rendszerezés gyerekek mellett

A gyerekek mellett ez mára megváltozott vagy továbbra is ennyire sok idő megy el a vele?

190nm-es, kétszintes családi házunk van, nagy kerttel és garázzsal. A gyerekek előtt, amíg mindketten napi több mint 8 órát dolgoztunk, csak és kizárólag hétvégén jutott idő a rendrakásra, vagyis leginkább a takarításra. Évekig így csináltuk, közösen a férjemmel, aztán rájöttünk, hogy mennyivel jobb lenne, ha a hétvégét egymással töltenénk, de a közös programunk nem a takarítás lenne. Így adódott, hogy lett egy takarítónőnk, aki kéthetente jött és akkor végigment az egész házon és még a vasalást is intézte. Két fizetésből nem okozott problémát, belefért ez a luxus.

Aztán jöttek a gyerekek gondolom. Mi változott?

Először semmi. Továbbra is járt a takarítónő, de a rendet így, hogy állandóan otthon voltam a két gyerekkel, egyre nehezebb volt tartani. Ikrekkel az élet azért rendesen felborította a normál rutinunkat. Sokkal több tárgy lett a házban hirtelen. Mivel leginkább a földszinten, a nappali-konyhában éltük az életünk, itt lett a legnagyobb a káosz.

És a rendmániás lelked nehezen viselte?

Rettentően! Elkezdtem kutatni a témában, és mivel sokat szoptattam, sok időm volt a telefonról a netet böngészni, amíg a lányok jókat aludtak rajtam (nevet). Rátaláltam egy Facebook csoportra ahol állandóan „konmari”-ról beszéltek. Hát így bukkantam rá Marie Kondo-ra és az első könyvére.

Használtam vettem meg és az azonnali változás reményében falni kezdtem a betűket. Nagyon megtetszett, rendkívül lelkes és motivált voltam, így rögtön belekezdtem. Kiválogattam a ruháimat és 14 óriási szemeteszsáknyi ruhát szedtünk össze a férjemmel (persze az ő része ennek töredéke volt). Aztán haladtunk tovább…könyvek, dokumentumok, komonó.

Szerencsére a nagymamák rengeteget segítenek a kezdetektől, így egész jól haladtam. Minden szabadidőmben ezzel foglalkoztam, nem apróztam el. A lányok ekkor 6 hónaposak voltak. A legnagyobb gondot a fényképek válogatása okozta. A lányokról készült képek száma alulról súrolta a havi 300-at, és ezt mind átnézni és szelektálni igen fárasztó volt. Legtöbbször olyankor tudtunk vele haladni, amikor kimenőt kaptunk a mamik által és elmentünk ebédelni egy étterembe. Az ételre, a kávéra várva elővettük a laptop-ot és ezzel foglalkoztunk. Még élveztük is!

És a gyerekek holmijaival mi történt?

A gyerekek holmijai, lehet furán hangzik, de állandóan idegesítettek. Az emeleten alakítottuk ki a hálószobákat, de az első 3 hónapban életszerűbbnek és egyszerűbbnek bizonyult lent lenni a nappaliban. A 120×120-as járókát használtuk ágynak, a kanapé mellett. A kanapén aludtunk, hogy minél közelebb legyünk az ágyukhoz. Közel két-háromóránként szoptattam, a férjem kelt velem, segített a tandemszoptatással, büfiztetéssel (igaz sokszor a kettő között visszaaludt). Pelenkázóból is kettő volt. Az egyik a fürdőszobában, a másikat pedig kettévágattuk, hogy egyszerre tudjuk pelenkázni a lányokat, ezzel is időt spórolva.

Ezt a kettévágást, hogy kell elképzelni?

Egy Ikeás pelenkázót vágattunk ketté, egyforma méretre, egy helyi asztalosműhelyben. Nagy ebédlőasztalunk van, így a két pelenkázó ott kapott helyet. Gondolhatod, állandó rendetlenség volt, mert amikor nem a gyerekek körül tettünk-vettünk, örültünk, hogy pihenhetünk. Ahogy nőttek a gyerekek és kúszni, mászni kezdtek, vettünk egy 8 elemes babakarámot és oda beülve velük játszottunk naphosszat.

Aztán ahogy egyre nagyobbak lettek, nagyobb lett a helyigényük is, úgy döntöttünk, hogy a karámot használva, lekerekítünk nekik egy biztonságos részt a nappaliból, ahol akár egyedül is eljátszhatnak, mászkálhatnak. Mivel kőpadlónk van, letettünk polifoam-szerű szivacsokat, játszószőnyegeket, hogy az egész terület „bélelve” legyen. Ez az időszak igen hosszú volt.

Arra emlékszem, hogy mennyire boldog voltam, amikor megszüntettük a karámot, mert onnantól kezdve ismét sokkal rendezettebb látványt nyújtott végre a nappalink. Igaz kicsit megkésve, de ekkor döbbentem rá, hogy minden korszaknak megvannak a sajátosságai és ezekkel együtt kell élni, szóval jobb elfogadni és elengedni, mint bosszankodni miatta. Azt a mondatot is kb. ekkortájt hallottam, hogy „gyerek mellett az egyetlen állandó dolog, a változás”. És ez azóta is annyira igaz!

Mostanában milyen az élet gyerekek mellett?

A tavalyi, vírushelyzet miatt kialakult karanténban kellett lemondjunk a takarítónőről és el kezdtünk tanakodni a férjemmel hogyan is legyen ezentúl. Befektettünk egy magas kategóriájú robotporszívóba és így egy év távlatából azt mondhatom, hogy minden pénzt megérő döntés volt.

Robi – mert így hívjuk, minden nap takarít az alsó szinten és kétnaponta a felső szinten. A takarítási rendszeremet is Robi köré építettem. Mindennek megvan az ideje, konkrét órarendem van. Az éves teendőket havi szinten rendszereztem és van egy fix havi órarendem, heti és napi beosztásban a tennivalókkal. De figyelek arra is, hogy a heti felmosás mindig éppen azután történjen, hogy Robi végigszippantotta az adott szintet. Kétnaponta főzök, így nem annyira megterhelő az sem, főleg, hogy egy hétre előre megírom a listát és bevásárolok.

Mióta végigmentünk a Marie Kondo által javasolt úton, sokkal tudatosabb vásárlók lettünk. Mivel mindennek megvan a helye, a napi rendrakás nem több fél óránál. Ebben benne van a konyha, a nappali és a gyerekszoba is. Ha új dolgot kell vásárolnunk, azonnal kijelöljük a helyét, hogy ne váljon „kallódóvá”.

A gyerekek is kiveszik a részüket a háztartásból? Ha igen, hogyan alakítottátok ki a rutint számukra?

A rendrakást viszonylag korán kezdtük velük, kb. 2 évesek lehettek. Napi 1x, este, fürdetés előtt pakolnak. Akkoriban együtt pakoltunk, mára egyedül csinálják. Voltak nehezebb időszakok, akkor próbáltuk motiválni őket. Nem vagyunk teljesen képernyőmentesek, esti mesét nézünk együtt, persze nekik valókat. Volt olyan, hogy azt mondtuk 20 perc van rendrakásra és ebben benne van a meseidő is. Azaz minél gyorsabban teszik el a játékaikat, annál több idő marad mesét nézni. Ez nagyon bevált. Egy idő után el is hagytuk. Manapság kb. 1-2 ötperces mesét néznek. Arra kell csak figyeljünk, hogy előre szóljunk nekik, hogy mindjárt itt a rendrakás ideje, úgyhogy lassan be kell fejezni a játékot. A sütő időzítője nagyszerű segítség ebben. Amikor öt perc van még, beállítom és amikor csörög, maguktól fejezik be a játékot és kezdenek pakolni. Az is sokat segít, hogy én is ilyenkor teszem rendbe a konyhát, így én is pakolom a saját „játékaimat”.

A másik napi rutin, amiben részt vesznek, az a cicák etetése. Alkalomszerűen terítenek és leszedik az asztalt, teregetnek, hajtogatnak (pl. profi módon hajtogatják konmarisan a saját bugyijukat, zoknijukat). Mostanában gondolkozom azon, hogy készítek egy beosztást, amihez együtt gyűjtenénk össze milyen feladatokat tudnak már önállóan elvégezni. Azt figyeltem meg, hogy könnyebben követik azokat a szabályokat, amiket együtt alakítunk ki.

Mit javasolnál gyerekeseknek, hogyan álljanak hozzá a rendszerezéshez? Mi az, ami neked könnyen ment vagy éppen nehezen és már másképp csinálnád?

Minden szülőnek, aki elindul a rendszerezés útján, tiszta szívből ajánlom Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor című könyvét. Négy pillérre építve mutatja be, hogyan egyszerűsítsük az életet gyermekeink számára. A könyvben leírt egyszerűsítési rendszer minden családban megvalósítható, feltéve, hogy megvan a szándék és elkötelezettség – mint minden változáshoz. Payne nem instant megoldásokat kínál, hanem egy szemléletmódot. Pont úgy, mint például Marie Kondo. Nekem a kettő együtt szuper alapot adott a családunk számára. Elindultunk egy úton, tudatosabbak, talán picit zöldebbek is lettünk (bár ezen a területen még van mit fejleszteni).

A másik könyv, ami hihetetlenül hasznos volt számomra, az Jónás Anna: Kicsivel – könnyebben címűje, ami amellett, hogy rengeteg ötletet és extra tippet tartalmaz, meglehetősen mulatságos is!

Tudom sokan nehezen találnak időt az olvasásra, de nekem akkor volt a legkönnyebb amikor még picik voltak, hiszen kb. csak ettek, aludtak. Most, hogy már 4 évesek elmúltak a gyerekek, már nekem is nehezebb haladnom egy-egy könyvvel (extra tipp: motivációként beiratkoztam a helyi könyvtárba), de igazán azzal tudok a legjobban kikapcsolódni. Jönnek a kellemes, langyos tavaszi napok, amikor már ki lehet feküdni a kertbe, a függőágyba és lehet gyűrni az oldalakat! Már csak a kertet kell rendbe szedni előtte!

Ha tetszett a cikk, oszd meg másokkal is!

További hasonló tartalmakért pedig kövess be a Facebookon!

Teremts tRENDet az életedben!

A kényelmes és biztonságos online fizetést a Barion Payment Zrt. biztosítja,
MNB engedély száma: H-EN-I-1064/2013

barion

VÁRJ!

Csatlakozz a tRENDélet KLUBhoz, ahol hasznos listákat és tippeket kaphatsz szervezéshez, rendszerezéshez.