Ki az Otthonszervező?

A tárgyakhoz fűződő viszonyunkat szüleink örökítették át ránk, ők pedig a nagyszüleinktől kapták, mint például a gyűjtögetést.

Aztán gondoljunk csak vissza, hogy ők milyen korban éltek, és mi hogyan élünk?

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy jóléti társadalomban élünk, így bármire szükségünk van, azt meg tudjuk vásárolni a boltban, szinte bármikor. Már nem kell hónapokat, éveket várni egy autóra vagy egy hűtőszekrényre. Jó eséllyel egyikből sem gyűjtöttünk össze többet, de mi a helyzet a kisebb használati tárgyakkal?

A fürdőszobában, ha körülnézel hány tusfürdő, fogkrém vagy öblítő sorakozik? Biztos, hogy szükség van az összesre? Mindegyiket használod, vagy csak tartalékban vannak?

Emlékszel még amikor mindenki otthon akart kenyeret sütni, így Nálad is lapul otthon egy, melyet rég nem használsz? Pár éve pedig a házi gyümölcslevek hívei lettünk sokan, ezért egy gyümölcsprés is foglalja a helyet.Amikor megvesszük őket, nagyon lelkesek vagyunk, de azóta csak ott porosodnak a polcon. Szerintem jobb sorsot érdemelnének.

Az otthonunk nem egy raktár, ahol halmozunk kellene a tárgyakat. Ez egy élettér, ahol a mindennapjaink nagy részét töltjük. Ahhoz, hogy az itt eltöltött idő pihentető és feltöltő legyen, szabad tér kell, felesleges, zavaró tényezők nélkül.

Fontos számomra a környezetünk védelme, ezért munkám során nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy a kiszelektált tárgyak a megfelelő helyre kerüljenek.

Már a válogatás során csoportosítjuk őket az eladható, eladományozható és a kidobásra kerülő kategóriákba. Utóbbiba csupán a már nem működőképes, használhatatlan tárgyak kerülnek, amelyeket szintén szelektálva válogatunk és mindent a megfelelő helyre szállítjuk el, ahol szakszerűen dolgozzák fel és hasznosítják újra őket, ezzel a lehető legkisebb módon terhelve környezetünket.

Hiszek abban, hogy azok a tárgyak, amik jó szolgálatot tettek nekünk és nincs már rájuk szükségünk, azokat ha elengedjük, sokkal hasznosabb, új energia formájában térnek vissza hozzánk, ezzel létrehozva vagy inkább csak becsatlakozva az élet természetes körforgásába.