Az életünk nagy részét szokások alapján éljük.

Agyunk úgy van berendezkedve, hogy az ismerős, mindennapi helyzetekre megszokott módon reagál, ezzel energiát spórolva.

Gondoljunk csak bele, ha minden egyes döntés előtt mérlegelnünk kellene, mennyi ideig tartana akár csak elmenni bevásárolni.

 

Kinyitjuk a hűtőt, látjuk, hogy üres. Felkapjuk a pénztárcánkat, cipő, kabát, irány a bolt. Miket szoktunk venni? A megszokott dolgokat bedobáljuk a kosarunkba, kassza, fizetés, irány haza.

Szinte nem is gondolkozunk azon, hogy melyik felvágottat válasszuk, esetleg paradicsomot vagy uborkát vegyünk. Amit mindig szoktunk, azokat keressük, mert az bevált. Vagy nem, de legalább tudjuk, hogy mire számítsunk.

Egyszerűen ilyenkor robotpilóta üzemmódban cselekszünk. Hogy miért van ez? Evolúciós oka van. Ha minden alkalommal, amikor az ősember egy vadállattal találkozott elkezdett volna azon morfondírozni, hogy akkor most vajon ez a nagy szőrös valami fel fog-e falni vagy meg lehet simogatni, akkor kihalt volna már az emberiség. Nem volt idő átgondolni a dolgokat, csak cselekedni kellett.

Pontosan emiatt van az is, hogy az új=veszélyes. Hiszen, amit ismerünk, azt már tudjuk, hogy működik, ezért biztonságosnak érzékeli az agyunk. Amit pedig még nem próbáltunk, nem tapasztaltunk, azzal úgy van, hogy jobb, ha el is kerüljünk. Mivel eddig így életben tudunk maradni, minek megpróbálni megsimogatni a hatalmas cicát? Vagy megkóstolni azt a furcsa színű bogyót, amit eddig még nem. Az ősembereknél mindenféle új kipróbálása magában hordozta a veszély=halál lehetőségét.

Agyunk úgy van programozva, hogy óvakodjunk az új dolgoktól és

lehetőleg mindent rutinból, megszokásból cselekedjünk.

A rutinok jók, hiszen tényleg nem kell hozzájuk gondolkodnunk, magunktól cselekszünk.

Csörög az ébresztő, felkelünk. Mosakodás közben fogat mosunk. Télen kabátot veszünk, nyáron csak pólót. Cipő nélkül nem hagyjuk el a lakást. Távozáskor bezárjuk az ajtót. Az autó nem indul el a kulcs elfordítása nélkül (na jó az új típusoknál már elég egy gombot benyomni). Zöld a lámpa, elindulunk…

 

Végtelen számú dolgot cselekszünk nap mint nap, amiket nem gondolunk át, csak automatikusan csináljuk.

Ezek a szokásaink.

 

Vannak nem csak napi, hanem heti, havi, szezonális, ünnepi rutinjaink is. Péntekenként bevásárolunk. Hétvégente kitakarítunk. Havonta befizetjük a számláinkat. Ünnepekkor meglátogatjuk a családtagjainkat.

Szinte az összes cselekedetünk rutinból megy és bizony ezeken változtatni nem könnyű, sőt kifejezetten nehéz, a fentebb említett evolúciós kialakítás miatt.

Viszont néha nem árt felülbírálni szokásainkat, főként akkor, ha úgy érezzük nem vagyunk elég hatékonyak, nem úgy telnek a napjaink, nem abba az irányba halad az életünk vagy egyszerűen csak nem úgy élünk, ahogy valójában szeretnénk.

Ha felismertük, hogy változtatni szeretnénk, ahhoz új szokásokat kell kialakítanunk. Nem fog menni egyik napról a másikra hirtelen naponta futni fél órát és csak salátát párolt csirkével enni, ha eddig csak a kanapén feküdve csokit faltunk. (Kezeket fel, akinek ismerős a helyzet!)

Ugyan ez a helyzet az otthonunk rendbetételével is. Ha eddig arra sem vettük a fáradtságot, hogy elmosogassunk vagy ne a földre szórjuk a levetett ruháinkat, hogyan várhatnánk el magunktól, hogy innentől hirtelen Hamupipőkék leszünk és sürögve forogva vígan takarítunk!?

Nézzünk pár tippet, amik segítenek nekünk új szokások kialakításában:

1. Kezdd kicsiben!

A FlyLady módszer pont erről szól például. Minden nap csak a mosogatót súrold tisztára. – mondja. Még, ha el sem mosogatsz, csak ezt az egyetlen feladatot végezd el.

TIPP: Szerintem mondjuk ez pont egy kevésbé jó példa, mert a mosogató kisúrolása nálam pl. eléggé sokadrendű. Én mondjuk, azt mondanám, ha látványos eredmény szeretnénk (szerintem fontos, hogy lássuk is a különbséget), hogy pakolj el mindent a konyhapultról. Vagy az ebédlőasztalról vagy a földről, ami nem oda való.

A lényeg, hogy minden nap végezd el a feladatot. Egyetlen egy dolgot észben tartani sem olyan könnyű, mert tudatosan kell rá figyelnünk, de idővel egyre könnyebb lesz.

Állítólag 21 nap mire beépül egy új szokás. Szerintem ez is egyén függő, a lényeg, hogy amíg nem megy rutinból, addig tudatosan kell rá figyelmet szentelnünk.

2. Kapcsoljuk az új szokást egy már meglévőhöz.

Én például szerettem volna bevezetni azt az életembe, hogy minden reggel olvassak pár oldalt.

De olyan soknak tűnt, biztos sok időt vesz igénybe. – gondoltam mindig. Azonban a napot már egy ideje egy pohár citromos víz megivásával kezdem. Gondoltam, hogy akkor legyen az, hogy amíg iszogatom a kis vizemet, addig olvasok. És láss csodát, a kettő együtt milyen jól működik! Már természetes, hogy a víz mellé veszem elő a könyvet. Eleinte emlékeztetnem kellett rá magamat, erőt kellett magamon vennem, ma már rutinból megy.

TIPP: Minden este elmész zuhanyozni? Mi lenne, ha, amikor oda igyekszel, „útközben” összeszednéd a földről a szennyest? Persze, sokkal jobb lenne, ha mindenki tudná, hogy a szennyes kosárban a helye. De ez most a saját rutinunk kialakításáról szól, nem másokéról.

(Másokat amúgy sem tudunk megváltoztatni.)

3. Írjuk be a naptárunkba és állítsunk mellé emlékeztetőt.

Az emlékeztető azért hasznos, mert van, hogy még a naptárt is elfelejtjük megnézni. Plusz, ha a teendő nem akkora van időzítve, amikor belenézünk a naptárba, akkor simán lehet, hogy estére, amikorra időzítve lenne, elfelejtjük.

Ja igen, ne csak úgy beírjuk a naptárba, hanem időzítsük is, hogy mikor fogjuk elvégezni!

Szóval állítsunk be emlékeztetőt, a telefonon egy ébresztőt vagy akár a sütő óráját, hogy jelezzen az adott időpontban. (Mint Joey és Chandler sütője, amikor a Baywatch kezdődött. 😀 )

4. Ha szól a jelzés, nincs kibúvó!

Nagy feladatnak tűnik? Hatalmas, ugye? Hiszen eddig nem csináltad, biztos borzalmasan nagy erőfeszítésbe kerül megcsinálni. Ilyeneket érez ilyenkor az ember.

Ok, tudod mit?

Csak csináld 5 percig. Nem tovább! Csak 5 perc!

Állíthatsz erre is stoppert vagy időzítőt.

Mondd azt magadnak, hogy jó, akkor ezt az 5 percet erre a feladatra szánom. 5 perc azért már vállalható, nem? Nem tűnik olyan ijesztőnek sem.

5. Kérj segítséget!

Keress valakit, akivel együtt csináljátok és megosztjátok egymással a haladásotokat vagy az elakadásotokat. Amolyan „tanulópár” módjára tudjátok motiválni, támogatni egymást.

Vagy keress egy csoportot, egy olyan közösséget, ahol ezzel foglalkoznak az emberek.

Együtt mindig könnyebb.

Ha látod, hogy másoknak is hasonló problémái vannak, nem vagy ezzel egyedül, az motiváló tud lenni.

Pontosan erre hoztam létre a Tavaszi Nagy REND teremtés névre hallgató, 6 hetes programomat.

A célja az, hogy húsvétra rendezett és tiszta legyen az otthonunk.

Leveszem a válladról azt a részét a feladatnak, hogy észben tartsd. Nem kell arra külön energiát szánnod, hogy mikor, mit és hogyan csinálj. Mi marad ki, hogyan készülsz el vele időben.

A program úgy van összeállítva, hogy minden héten egy területet veszünk sorra. Készítettem hozzá listákat, hogy semmi se maradjon ki.

Emellett pedig tartozik hozzá egy zárt Facebook csoport is, ahol meg tudjátok osztani egymással, hogy ki hol tart, mit ért el vagy, ha esetleg elakadnál, akkor jár még mellé egy fél órás Online tanácsadás is velem.

Ez mindig nagyon motiváló szokott lenni, mert teljesen személyre szabott. Ott átbeszéljük a saját elakadási területeidet és feltárjuk, hogy mi is az oka, ami miatt eddig nem tudtál haladni ezekkel a feladatokkal. Természetesen mondok rá megoldási variációkat és megosztom a tapasztalataimat.

 

Ha tetszett a cikk, oszd meg ismerőseiddel is!

Kövess be Facebookon, ahol folyamatosan osztok meg hasznos trükköket, inspirációkat és motivációkat, hogy ha épp semmi kedved, akkor is legyen erőd nekifogni!

Teremts tRENDet az életedben!

VÁRJ!

Csatlakozz a tRENDélet KLUBhoz, ahol hasznos listákat és tippeket kaphatsz szervezéshez, rendszerezéshez.